Családias koszorúzás egy nemzeti tragédia emlékére Akarattyán

A Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület szervezésében június 5-én megemlékezést tartottunk hazánk legnagyobb történelmi tragédiájának évfordulóját követő napon.

A történelmet értők és ismerők szerint a világtörténelemben nem bántak el úgy nemzettel (ez esetben vesztes féllel), mint velünk, magyarokkal a 20.század elején. Számtalan műben állítottak emléket a magyar történelem e drámai eseményének, igen sok irodalmi és történelmi írás szól erről a magyarság kárára megtörtént vérveszteségről.  A nemzetközi diplomácia kulisszák mögötti boszorkánykonyháján olyan ítéletet hoztak a győztes hatalmak, aminek súlyát érzékletesen szemléltetik Apponyi Albert gróf szavai, melyeket a “Védőbeszéd Trianonban” című írásában és élőszóban 1920. január 16-án 3 nyelven elmondott beszédében így említ:

“…ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy elutasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.”

Vegyük csak sorra, a teljesség igénye nélkül, ki mindenki, a magyar irodalom legnagyobbjai is, mondtak gyászbeszédet ezek fölött a maradék négyzetkilométerek fölött, hiszen hazánk területe a történelmi letaglózás előtt a mainak (93.000 km2) háromszorosa volt (282.000 km2).  Az elcsatolt (elrabolt) területekről származtak olyan irodalmi géniuszaink, mint Kosztolányi Dezső (Szabadka), Szabó Dezső (Kolozsvár), Tóth Árpád (Arad), Juhász Gyula (Nagyvárad). Egyszerre szólalt meg a felelősségtudat és a fájdalom, az erdélyi Reményik Sándor, Áprily Lajos, Kós Károly, Tamási Áron, Dsida Jenő írásaiban.

Az emlékezést településünk lakosai és nyaralói nevében dr. Berey Attila tartotta.

Személyes szavai és gróf Apponyitól elhangzott védőbeszéd idézetei elgondolkodásra késztették a jelenlevőket.  Azoknak a védőbeszédben elhangzott adatoknak a szikár tényei sokkolták az akkori magyarságot és a politikai vezetést, mint ahogy tették azt a koszorúzáson megjelenő, a tényeket ismerőkkel és nem ismerőkkel egyaránt.

Álljon itt Apponyi beszédének záró részlete:

“Még egy szempontból vehetjük figyelembe a népek önrendelkezésének jogát. Megkockáztatható volna az az állítás, hogy talán a nemzeti kisebbségek jogai hatásosabban lennének biztosítva az új államok területén, mint ahogyan Magyarországon voltak. Ez alkalommal nem akarok védőbeszédet tartani azon eljárás fölött, amelyet Magyarországon a nem magyar fajok állítólagos elnyomása tekintetében követtek. Csak annak állítására szorítkozom, hogy nagyon örülnénk, ha a tőlünk elszakított területeken magyar testvéreink ugyanazon jogoknak és előnyöknek birtokában lennének, amellyel Magyarország nem magyar ajkú polgárai bírtak.”

A beszéd elhangzása után a megjelent szervezetek, egyesületek és magánszemélyek elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait az emlékkőnél. A megemlékezés végén elénekeltük a Himnuszt.

Ezt követően átsétáltunk a Rákóczi mellszoborhoz, ahol a tisztelet virágainak elhelyezése után a Szózat közös éneklése következett.

A két megemlékezés közötti kapcsolatot az jelentette, hogy mind a Rákóczi mellszobor, mind a Trianon Emlékkő településünk lakosainak és nyaraló közösségének nagyvonalú pénzbeni adományaiból valósulhatott meg.

Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület Elnöksége

Köszönjük a Magyar Állam támogatását!
A rendezvényen használt hangosító berendezést
a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta
a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. lebonyolításában.

Hírdetés

Minden vélemény számít!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.